Devizahitel - Ki hibázott?
Az embereket manapság – oh, mily meglepő – két csoportra osztjuk. Az egyik fele devizahitelt vett fel, és ők ezért a bankokat hibáztatják, a másik csoport nem tett ilyen könnyelmű lépést, így ők pedig a pórul járt devizakárosultak felelőtlenségéről beszélnek.
Meg sem merem említeni, hogy van egy harmadik álláspont is, amit vélhetően nem sokan osztanak, de hát „Audiatur et altera pars!” (hallgattassék meg a másik, sőt jelen esetben inkább a harmadik fél is!), mégiscsak elmondom.
Nézzük csak sorban:
1. Hogy jutott eszembe egyáltalán, hogy devizahitelt vegyek fel? – Hát csak úgy, hogy ezt a konstrukciót állami segédlettel, PSZÁF-áldással forgalomba hozták, és ha már a piacon volt, legálisan, akkor az ember belegondol: lehet, hogy ez az új konstrukció jobb az eddigieknél, azért akarnak a bankok ilyen módon új ügyfeleket szerezni maguknak? Hát igen, jobbnak látszott, mint a Forint-hitelek…
2. Nem féltem, hogy tizenöt év alatt akárhova is elcsatangol a Frank árfolyama a Forintéhoz képest? – De igen, féltem. csakhogy volt Valaki, aki azt duruzsolta a fülembe, hogy egyre közeledik a magyar gazdaság az EU által elvárt szint felé, és pár éven belül mi is belépünk az Euro-zónába! Euróban kapja mindenki a fizetését, Euróban törleszti a részletét. Logikusnak tűnt, és a pár év, az erősödő gazdaság ígérete mellett eltörpült a tizenöt éves futamidő árnyéka, hiszen az utolsó tíz-tizenkét évben már nem lesz értelme árfolyam-különbözetről beszélni, Euro és Euro között.
3. Jól van, de akkor miért nem Euro, miért Svájci frank? – Hát igen, azt hittem, és egészen jól hittem, hogy az Euro és a Svájci Frank keresztárfolyama nem fog lényegesen változni. Nos, igazam volt, nem is változott olyan észbontó mértékben! Tudom, ezt gondoltam a Forint vonatkozásában is, de hát ott pedig volt egy Állam, amelyik tudatosan megtévesztett engem és a többi sorstárs állampolgárát, hiszen erős Forintot, Euro-övezethez történő csatlakozást, az Uniós szinthez közelítő, szárnyaló gazdaságot vizionált. Az Euro-övezethez úgy csatlakozhatunk, ha stabil fizetőeszközünk van az Euro-hoz, ezáltal a Svájci Frankhoz képest is. Becsaptak, rútul becsaptak minket.
4. A bankok csaptak be? – Hát, nem mondom, kicsit ők is, mert huncut módon, CHF-ben számolnak kezelési költséget, akkorára szabják az árfolyamrést, egyoldalúan, amekkorára nem szégyellik, és a Forintéhoz igazítják a kamatot, de ez mind eltörpül amellett, amit a Forint vesszőfutása miatt kellett elszenvednünk.
5. A Forint rendkívüli gyengülése nem a világgazdasági válság eredménye? – Ha az lenne, ugyanúgy gyengült volna a Dollár, az Euro, a Svájci Frank, a Zloty, stb. Nem ez történt. A magyar fizetőeszköz kimagaslóan rosszul teljesített, külön úton gyengült, dinamikusabban, mint bármi más pénznem.
6. Ki tehet a Forint óriási gyengüléséről?– A politikusok egymásra mutogatnak, mindenki szerint a másik oldal. Ebben nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni. Maga az Úristen is csak a végítélet napján vállalkozik erre, ki vagyok én, hogy Őt felülbíráljam?
7. Mi köze ennek a devizahitelhez? – A devizahitel árfolyamfüggő, az árfolyam pedig szoros korrelációban van a gazdaság állapotával. Egy átlag magyar állampolgárnak egy lehetősége van arra, hogy ezekről a dolgokról tájékozódjon, meghallgatja állami vezetőit, s a tőlük hallottakat mérlegelve dönt. Jól, vagy rosszul…
8. Tisztázzuk végre, mi történt, hibázott-e valaki ebben a történetben? – Nézzük csak, én hibáztam, mert a jobb feltételek reményében bedőltem a csábító ígéreteknek. Ez butaság volt, de nem büntetőjogi kategória. A bankok hibáztak, mert túlzott árfolyamréssel, kamattal, és kezelési költségekkel számoltak. Ez mohóság, de még ez sem tartozik a büntetőjog hatálya alá.
9. Ki hát az igazi felelős? – Csak nem az Állam? Ugyan miért, mit tett velünk? Ehhez legegyszerűbb a Wikipédiát idézni, mert közérthetően írja le, mi is történt a devizakárosultakkal: „ A biztatási kár (más néven az utaló magatartás) a polgári jogban szereplő jogintézmény. Arra az esetre vonatkozik, ahol a károsodás a másokba vetett bizalom folytán, másnak a biztatására következik be. Ha valaki a célzott magatartásával másban valamely tény valósága iránt hitet ébreszt, és a másik e hite alapján kárt szenved, ezért a magatartás tanúsítója helytállni tartozik. ( Bírói Döntések Tára 2001.348) A biztatási kár tehát abból a szándékos magatartásból következik be, hogy az egyik személy a másik jóhiszemű személyt alapos okkal költséges vagy más szempontból kárt eredményező, önhibáján kívüli magatartásra indította.( Bíró Endre: Jogi szótár. 63. old.)”Azt gondolom, elég egyértelmű, hogy miért ugrott bele látszatra felelőtlenül több százezer állampolgár egy ilyen, ma már kétesnek látszó ügyletbe.
És most? Mi legyen? Mi a teendő? Várjuk, hogy segítsen az Állam? Nem! Egyszerűen csak azt várom, várjuk el, hogy hozza helyre a hibáját, ami talán több is, mint hiba, talán még a Polgári Törvénykönyvben is találunk rá megfelelő szót.
Nem segítséget, hanem jogorvoslatot és kártérítést várok, várunk, attól, aki súlyos kárt okozott nekem, nekünk.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Acyclovir 400 No Prescription Online Probenecid Viagra Cialis Unterschiede [url=http://durazy.com]viagra[/url] Tabletten Viagra Prix Du Tadalis Sx Soft En Pharmacie Generic 120mg Sildenafil
Levitra En Andorra EllSigh
Ellgreave, 2019.09.18 01:05