Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kambodzsa, Thaiföld

Két hobbi szerencsés találkozása csodákat hozhat egy imgp8799.jpgember életébe. A fotózás iránti vonzalmamat (bár nem csak fényképezek, hanem gyűjtöm a fotográfiatörténeti ritkaságokat, régi képeket és kamerákat is) könnyű volt összeegyeztetni a feleségem orchidea-imádatával. Otthonunk nagy részét ezernél több fényképezőgéppel, sok ezer régi fotográfiával és mintegy kétszáz különleges orchideával osztjuk meg… és a pompás virágok mindig új fotótémákat kínálnak.

A Magyar Orchidea Társaság nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően a MOT tagjainak (így a nejemmel nekünk is) lehetőségük nyílt az orchideákat eredeti élőhelyükön, észak-Thaiföld dzsungeljeiben tanulmányozni. 
   
k-imgp7488.jpg Néhány vállalkozó szellemű társunkkal vittünk az útba egy kis csavart is, mert átruccantunk Kambodzsába, az ezer éves romtemplom-együttest (Angkor Wat, Angkor Thom) megnézendő. Lenyűgöző építészeti remekművek, impozáns méretek, fantasztikus részletgazdagság jellemezte ezt a világot, melyet benőtték a dzsungel fái, s a régészek a feltárás során éppen ezért meghagytak olyan részeket, amelyek figyelmeztetik az emberiséget a természet hatalmas erejére.
Az impozáns építmények végzetét éppen saját létük okozta, hiszen a túlméretezett építkezés miatt nem maradt pénz  hadseregre és védelemre. Kiszolgáltatottá vált az ország az ezerhatszázas évekre. Ma már békésen él együtt Kambodzsa népe a közeli és távoli múlt terhes örökségével, hiszen az ezeréves dicsőség fényét, csillogását vészterhesen takarják a vörös khmerek rémuralmának fellegei is.
 
Egy nap jutott Bangkokra, ahol a buddhizmusimgp8109.jpg építészeti csodái mellett megnéztünk az úszó piacon kívül egy olyan piacot is, ahol a vonat naponta háromszor átfut a vásározók között. Ilyenkor az árusok félrehúzzák a sátrakat és arrébb teszik a vonat aljánál magasabbra halmozott áruikat. A többi marad, amíg elmegy a vonat, majd folytatódik a vásár…

imgp8648.jpgUtunk ezt követően észak-Thaiföld fővárosa, Csiang Mai és a környékbeli dzsungelek, természetvédelmi területek felé vezetett. Eredeti élőhelyeiken, bokrok közt és fák koronáján, a dzsungel szemet kápráztató, átszűrődő fényeiben virágzottak olyan orchideafajok, amikről egy jóérzésű gyűjtő itthon még álmodni sem nagyon mer. A látvány feledtette a negyven fokos hőséget, a 90%-os párát, a sűrű aljnövényzetet, és a kétezer méter fölötti hegyek meredek kaptatóit. Közben persze más szépségek is akadtak az utunkba, így volt alkalmam lefotózni a világ legnagyobb pillangóját, az Atlasz-lepkét, a dzsungelfolyóban békésen poroszkáló elefántkaravánt, valamint az őserdő közepén is békét és nyugalmat sugárzó Buddha-szobrokat és szentélyeket, sztúpákat.

Azt gondolom, a fotográfia az ember legjobb barátja. A minket körülvevő világot mindannyian másképp éljük meg. A rögzített pillanat művészete abban segít, hogy az általunk érzékelt valóságot őrizhessük meg és tárhassuk a világ elé.