Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem látod, Árpád vére miként fajul?

2010.02.16


Nemeskürty István szerint nemzeti múltunk megtagadásával Istent és hazánkat egyszerre veszítjük el, de hát megírta ezt már Berzsenyi Dániel is, „A magyarokhoz” című ódájában.

„Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?”

Harminc-negyven éve kiröhögtük a bunkó amerikaiakat, amikor Vitray Tamás hazatérve a tengerentúlról azt találta mesélni, hogy bugyuta tévévetélkedőkön dollár ezreket, sőt, akár autót is lehet nyerni olyan kérdés megválaszolásával, mint pl. melyik ország fővárosa Budapest. Felsőbbrendű volt a mosolyunk, hiszen velünk még azt is megtanították anno, hogy Rhodesiában konkrétan mennyi szenet bányásztak például 1967-ben. Sokat kellett tanulnunk és sokat kellett tudnunk. Lehet, hogy a magyar tudósokat, a magyar szakembereket ezért keresték, ezért becsülték Nyugaton? Tanultunk, olvastunk, magunknak magyar regényeket, gyermekeinknek magyar meséket. Magyar hegyek közé jártunk kirándulni és magyar szalonnát sütöttünk az erdő szélén. Ha néha televíziót néztünk, szép magyar filmekről beszélgethettünk utána.

Be kell, hogy ismerjük, a mi generációnk tette a legtöbbet azért, hogy tönkretegye a nemzeti önbecsülésünket, hogy a fénylő nyugat bűvöletében mindent, ami magyar, rosszabbnak, gyengébbnek lássunk, s vágyakozzunk, gyermekeinkben pedig vágyat ébresszünk az után a világ után, ami mostanra, ím eljött.

Mindent megkaptunk, amire vágytunk. Bevásárlóközpontok hihetetlen árubőséggel, televízió minden szobában, non-stop műsorral, bárgyú vetélkedőkkel, még bárgyúbb sorozatokkal és erőszakkal, erőszakkal, erőszakkal. Gyermekeink már nem mesét hallgatnak apától, anyától, pláne nem tanulságos magyar meséket, hanem csak mesét néznek a televízióban. Igazi mesét. Amerikai mesét. Gyilkolós mesét. Mit tegyünk, nincs már időnk arra, hogy ölbe véve őket, diafilmet vetítsünk, amibe bele is tudott kérdezni, kiabálni, s ha izgult, mi megsimogathattuk, megpuszilhattuk a kis buksiját. Ezt mai szóval interaktivitásnak nevezzük, és a számítógépen pótoljuk be a nevelésnek ezt a formáját. A játékszoftverek igazán interaktívak. Ölhet, gyilkolhat, halomra lőhet mindenkit a gyerek, és még foglalkozni se kell vele, jól elvan magának. Mi pedig rohanunk a pénz után, mert újabbnál újabb reklámok csábítanak fölöslegesnél fölöslegesebb tárgyak vásárlására, s ámítjuk magunkat, hogy a családunkért tesszük.

Ne haragudjatok, Kedves Mai Fiatalok! Mi toltuk el, ez nem vitás. Nem mentesít minket a felelősség alól még az sem, hogy jót akartunk, szebb életet Nektek, jobbat, tartalmasabbat. Talán meg is adtuk csaknem mindazt, amiről azt gondoltuk, nekünk nem jutott, de majd a gyerekeinket boldogabbá teheti.

Elfeledkeztünk az igazi értékekről, az emberi kapcsolatokról, a jó kis esti családi-baráti beszélgetésekről, már nem olvasunk verseket, regényeket, nem visszük kirándulni a családot, s belefásultunk a csillogás hajszolásába. Örülünk, ha esténként ágyba dőlve megnézhetünk egy jó kis krimit, akciófilmet, vagy thrillert, az a lényeg, hogy sok hulla legyen benne.

Ne haragudjatok, Kedves Mai Fiatalok! Mi eltoltuk, ez nem vitás. Nektek még van lehetőségetek. Kérlek Titeket, tegyetek azért, hogy magyarságunk megmaradjon, és itt nem az Árpád-sávos zászlókra, hanem a szüleitek buta hibáiból való okulásra gondoltam.

Szerezzétek vissza a nemzeti önbecsülésünket, s gyermekeitekben, unokáinkban ébresszetek vágyat az után a világ után, ami valódi értékeket, magyar büszkeséget és békés, boldog jövőt jelenthet. Segítünk benne, vagyis remélem, még képesek vagyunk rá.


Mályi, 2010. 02.16.  

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gratulálok!

Péter, 2011.10.03 20:45

Most olvastam és ledöbbentem azon, hogy milyen pontosan összeszedted a hibáinkat. Segíteni kéne a gyermekeinken, de olyan nehéz az élet, és az életben maradás. Mert Magyarországon csak a Magyarnak nincs becsülete. Köszönöm, hogy leírtad!

Re: Gratulálok!

Dömötör Zoli, 2011.10.04 19:45

Köszönöm, sajnos sokunkat érint...

Hatvan

Gábor, 2010.02.21 16:20

Sok igazság van benne

hogyan

Baróczi Judit, 2010.02.17 19:27

Üdvözöllek! Szép gondolatok,igazak,az én korosztályom érti is.Segítünk...írod..Hogyan???
Üdv.B.J.

bardos.zoltan55@gmail.com

Bárdos Zoltán, 2010.02.17 17:12

Szia!

Tóth Berci büszke lenne rád:)
Üdv: Zoli