Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lehet-e más a politika?

2010.02.03

 Nem a címre emlékeztető nevű szervezetről akarok írni, hanem a jelenségről. Bár névként eddig egy párt sem vette fel ezt a hangzatos lózungot, nincs a magyar politikában (máshol sincs) olyan gittegylet, amelyik ne ezt akarná elhitetni az egyszerű polgárral. 

 

A rendszerváltás hajnalán abban hittünk, lehet más… Lehet az, hogy szabadon elmondjuk a véleményünket, lehet az, hogy lerázzuk az idegen függőséget, lehet az, hogy azok, akiknek nem kellett hat évet várniuk a Zsiguli-kiutalásukra, hanem már két év után megkapták, eltűnjenek az életünkből.  Sikerült. Szabadon beszélhetünk bármiről (ha nem mondunk ellent), megszabadultunk a minden termékünket felvevő szovjet gazdaság terhétől, s csatlakoztunk egy új tömbhöz, amelyik jóságosan feltöltötte helyettünk a nemzeti büszkeségünk miatt üresen maradt orosz, ukrán, stb. piacot. Kicsit visszaesett az iparunk, a mezőgazdaságunk, ellenben láthattuk, lehet más a politika…

 

A nép (képviselőin keresztül) visszakapta az államosított vagyont, s vezetőink pontosan ugyanolyan feltételekkel vehették meg Suzuki Swift (?)-jüket, mint az egyszerű halandók. A privatizációból – ne legyünk igazságtalanok – részesült a szavazópolgár is! Megvehette a lepukkant bérházi lakását, aminek a felújítására az Önkormányzat már nem tudott pénzt fordítani. Egy kis svájci frank hitelt kellett felvenni és máris lehetett más a politika, a lassacskán aktuálissá váló árverezésig büszke tulajdonossá váltak a nép egyszerű gyermekei.

 

Építettünk autópályákat, hogy a nyugati szomszédaink kamionjai gyorsabban szállíthassák át árujukat a keleti piacra, amit mi veszítettünk el, s építettünk sok-sok nagy áruházat, hogy ebből az árudömpingből nekünk is jusson egy kis parasztvakítás. Most már nálunk is van csillogás. Ugye, hogy lehet más is a politika? Termelni ugyan alig tudunk, mezőgazdaságunk elsorvadt, a feltételek egyre nehezebbek, de hát magunknak tettük ilyenné.

Politikusaink ütik-vágják egymást, kőkemény igazságokkal döngölik agyagba a másikat, s ígérik számunkra a szebbnél szebb jövőt, felvázolva azt, hogy ha a másik kerülne hatalomra, mely bugyrába kerülne a magyar nép a rémséges pokolnak. Sokféle lehet a politika! 

 

Újra előkerül a közellenség fogalma, s mivel lehet más a politika, van, aki egy másik párt első emberét, van, aki egy népcsoportot, s van aki egy komplett politikai irányzatot nevez meg, mint minden bűnök hordozóját. Na, ebben egységes a politika! „Divide et Impera” – Oszd meg és uralkodj rajta! A nép pedig jámbor módon osztódik és boldog, hogy valaki mindig (persze mindig más politikával) uralkodik rajta. 

 

Váltógazdaság van a politikában, kipróbált már szinte mindent (kínjában) a magyar nép. Mivel lehet más a politika, mindig mást és mást tapasztaltunk.

 

Tapasztaltuk, hogy vannak politikusok, akik keményen megdolgoznak a bizakodó szavazatainkért, megígérik, hogy ha más lesz a hatalom, más lesz a politika.

 

Lehet, hogy a politika lehet más. Lehet a hatalom is más. De könyörgöm! Nem lehetne, hogy egyszer már az életminőség, az életszínvonal, a létbiztonság, a foglalkoztatottság és a lakosság közérzete legyen más? 


 

Mályi, 2010. 02.03.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.