Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kopogtató (fél) cédula

2010.02.12

A postás meghozta, kipakoltuk a nappaliban az asztal közepére és éppen úgy várjuk a gyűjtögetőket, mint annak idején az úttörőket, akik papírhulladékért csöngettek be minden lakásba. Éppen úgy, csak ezek a papírdarabkák kisebbek, mint amiket régen gyűjtöttünk. Tán feleakkorák, vagy még kisebbek.

 

Nem sokat változott a helyzet. Jönnek a fiatalok, jó, most nem egy, hanem több ifjúsági szervezet képviseletében, bekopogtatnak, és kérik a papírunkat, természetesen azért, hogy az országnak jobb legyen. Persze, biztos van, akit felháborít, hogy engem az átkos időkre emlékeztet ez az egész hercehurca, hát azoknak ajánlom figyelmébe a húsvétot. Akkor ugyanis megérkeznek a nyalkábbnál nyalkább legények, s bár kölni nincs náluk, mindegyik elmondja a maga kis versikéjét, mondókáját, majd diadalittas mosollyal tartja a markát, no nem a piros tojásért, hanem a CÉDULÁÉRT! Ha szépen volt a legényke felöltözve, szépen mondta el a mondókáját, és még jó helyre is kopogott, meg is kapta.  Ha nem, irány a következő lakás.

A pénzt majd a végén, leadáskor, összesítve kapja meg, ez azért megkülönbözteti a húsvéttól.

 

Emlékszem, az előző néhány választás idején, panelban laktam. Amikor itt volt az ideje, esténként és pártonként két-három csapat „úttörő” is becsöngetett, úgy, hogy a harmadik napon már majdnem minden ajtón kint volt valami ilyesmi felirat: „Kopogtatócédulával ne zavarják a rendelést!”.

 

Most, hogy falura költöztem, itt más a helyzet. Kevesebb az aktivista, többet kell gyalogolni egyik családtól a másikig, s szégyellem bevallani, de még lift sincs a falunkban. Így aztán nyugtunk van, s ha elviszi valaki, jó, ha nem, majd akkor is szavazunk, ha eljön az ideje.

 

A kis A/6-os cédulák pedig vagy az asztalon maradnak, vagy legitimitást adnak valakinek, akinek sok úttörő barátja van. Mennyibe is kerül ez? Hány szavazópolgára van az országnak? Hány ember munkája kellett a cédulák előállításához, csomagolásához? Hány forintért hozza ki a posta darabját? Hány ember kell a feldolgozásához? S mindez miért?

 

A végeredmény – mert sok ember lojális a kis pártokhoz is, s a gyűjtögetőket azok a szervezetek is meg tudják fizetni – úgyis az, hogy akinek van pénze a kampányra, az általában el is tud indulni a választáson.  Sok hűhó semmiért? Nem! Így legalább azokat kiszűri a rendszer, akik pénz nélkül akarnak az ország sorsába beleszólni. Nem is értem őket, miért nem törődnek inkább a saját dolgukkal, s hagyják a politikát az arra hivatottakra? A pénz beszél, és a kutya is a dombra -…szalad (azt hiszem, így mondják, vagy mégsem?)

 

Lassan eltelt egy hét, amióta Marika néni, a postás kihozta a demokrácia A/6 méretű vívmányát.  Ülök a nappaliban, elmélkedem azon, hogy mit is tegyek… Azt hiszem, beülök az autóba, vagy várok egy buszt, és öntudatos polgárként elviszem valamelyik pártirodára. Ott talán megköszönik, talán azt mondják, kösz, de már megvagyunk, és hozzáteszik az összegyűjtött cédulák kupacához. Én pedig elgondolkodom, hogy a köz pénzén kívül nekem még plusz mennyibe is került, hogy gyakorolhattam demokratikus jogaimat.

 

Régen azért nagyobb súlya volt… az összegyűjtött papírnak.

 

2010. február 12.

                                                          

Dömötör Zoltán

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.