Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazaárulók

2010.08.17

 Volt ám olyan régebben is, hogy valaki nem volt szimpatikus az embernek. Ha jól emlékszem, lehülyéztük, talán még egy marha, vagy egy paraszt is elhangzott olykor-olykor. Ezzel ki is fújtuk a mérgünket, az élet pedig ment tovább, este összeültünk a kocsmában azzal, akit a szép szavakkal megtiszteltünk és megbeszéltük a gondjainkat. 

“Tempora mutantur, et nos mutamus in illis” - Változnak az idők, és mi is vele változunk. Ma már nincsenek hülyék, nincsenek marhák, és nincsenek parasztok. Sajnos ez utóbbi már a magyar mezőgazdaság csendes hanyatlása mián is kihalófélben lévő fogalom, így pejoratív használata is értelmét veszti rövidesen. De hát miért vesznek ki ezek a fogalmak? Megokosodtunk a rendszerváltással egy időben?

 Sajnos, nem ez történt. Az új korszak pusztán csak új fogalmakat hozott. A régi ellenfeleket, a régi haragosokat már nem divat a régi sértésekkel illetni, hiszen az annyira avittos, no meg kicsit talán „múlt rendszerbéli” is. Az új éra egyik legnagyobb vívmánya az újkori nyelvújítás, melyben most – és ez is új eleme a csodálatos és változatos magyar nyelv megújulásának – nem irodalmárok, és nem pedagógusok, hanem korunk hősei, a politikusok járnak élen. Minden áron meg akarják szolgálni a választói bizalmat, vélhetően ezért vállalják még ezt a többletfeladatot is.

 Remekbe szabott példája az újkori nyelvújításban született szavaknak a „hazaáruló”. Markánsan egyesíti a „buta”, az „unszimpatikus”, az „eltér a véleményünk” és az „én másképpen csinálnám” fogalmakat. Talán éppen ezért eleinte csak egy párt használta, ellenzékben, ebből következően azokra, akik éppen akkor hatalmon voltak. Nagy volt a felzúdulás, nagy volt az idegenkedés, mint mindig a történelem során a soros nyelvújítókkal kapcsolatban.  Megengedhetetlen, gyalázatos, és hosszan sorolhatnám, milyen jelzőkkel illették a fogalom úttörőit, a huszonegyedik század első magyar nyelvújítóit. A történelem ismétli önmagát.

 Az ismétlődés azonban a politikai irányváltásokban is észlelhető. Akik eddig hatalmon voltak, most ellenzékbe kényszerültek, s akik eddig kritizáltak, most kezükben érezhetik az ország sorsát.

 A csoda megtörtént: A magyar nyelv befogadta a „hazaáruló” kifejezést, hiszen akik eddig a leginkább felháborodtak a másként gondolkodás ilyen pejoratív címkézésén, most azok hazaárulóznak a leghangosabban, s éppen azokkal szemben, akiktől nem is olyan régen még kikérték maguknak.

 Pedig volt ám olyan régebben is, hogy valaki nem volt szimpatikus az embernek. Ha jól emlékszem, lehülyéztük, talán még egy marha, vagy egy paraszt is elhangzott olykor-olykor. Reménykedjünk, hogy csak a szóhasználat változott.

 Politikusaink, példaképeink ezzel talán ki is fújják a mérgüket, az élet pedig megy tovább, hetente néhányszor összeülnek a Parlamentben azzal, akit a szép szavakkal megtiszteltek és reményeim szerint megbeszélik a gondjaikat, a gondjainkat, elvégre ezért, és nem a nyelvújításért kapják a fizetésüket. Tőlünk, barátaim, nem mástól.

 

Mályi, 2010.08.17.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.