Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én gyerekeim szépek, okosak és büszke vagyok rájuk!

2013.01.31

Tisztelt Államtitkár Asszony, Kedves Hoffmann Rózsa!


Nem ismerjük egymást, szerintem egymás leszármazottairól sem tudunk túl sokat. Én éppen ezért nem is nyilvánítok véleményt az Ön gyermekeiről, s mindössze ennyit kérek Öntől is.

Mivel Ön megszólított engem, a magyar szülőt, akinek csemetéit magyar iskolákban tanították, nevelték, mindenképpen szeretném tisztázni: az én gyermekeim szépek, okosak, és büszke vagyok rájuk. Nem tudom, mikor látta őket, mi alapján formálta meg sommás véleményét, hogy hájasak és lúdtalpasak, de szerintem összetévesztette őket valakivel. Hogy kivel? Nem tudom…

Tisztelettel javaslom, hogy kérdezzen meg más anyukákat és apukákat is. Sokat, nagyon sokat kérdezzen meg. Tudakolja meg tőlük, magyar szülőktől, hogy vajon az ő gyermekük hájas és lúdtalpas, vagy esetleg tovább kell kutatnia, kik is azok, akiket oly szellemesen és éleslátóan minősített. Van olyan érzésem, hogy sokáig kell keresnie. Tudja, Államtitkár Asszony, egy szülőnek (persze csak az olyanoknak, akik nincsenek fontos államügyekkel leterhelve) a legszebb, legjobb és legféltettebb kincse a gyermeke. Éppen ezért megnyugtatom, Magyarországon nem fog olyan papát, vagy mamát találni, aki elismeréssel nyugtázná tisztánlátásról tanúskodó szavait, és így szólna Önhöz: Valóban, Államtitkár asszony, pontosan eltalálta. Az én gyerekeim hájasak, lúdtalpasak, sőt, ideológiailag fejletlenek is, ráadásul önkritikájuk sincs.

Igen, Tisztelt Államtitkár asszony, mi, akik nem vagyunk annyira elfoglaltak, akiknek jut ideje a családra, a gyerekekre, mi tudjuk, hogy ezek az ifjú emberek csodálatosak, különlegesek, szépek és okosak. Tudjuk, hogy ők a mi jövőnk letéteményesei, ők aranyozzák be jelen és jövő napjainkat, ők a MI GYERMEKEINK!

Éppen ezért a saját nevemben mindenképpen, de azt gondolom, hogy minden magyar szülőtársam nevében is, kikérem magamnak azt a hangot, és azt a módot, ahogyan a családom tagjait minősíti. Én nem teszek ilyet az Ön leszármazottaival szemben, sőt, azt gondolom, ha vannak gyerekei, azok szépek, okosak, és Ön, Államtitkár asszony, büszke lehet, és minden bizonnyal büszke is rájuk. Tisztelettel kérem hát Önt, szülőtársaim nevében is, hogy ne minősítse, és ne bántsa más ember családját, mert csak így várhatja el, hogy más se tegye ezt az Ön gyermekeivel.

Tisztelt Államtitkár Asszony, Kedves Hoffmann Rózsa!

Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt mondom, minden magyar szülő nevében várom, elvárom, és persze majd el is fogadom nyilvános bocsánatkérését sértő, és bocsánat a kifejezésért, de otromba kijelentése miatt.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miskolc

Iván Tamás, 2013.02.04 14:53

Nincsen rózsa tövis nélkül? Megtanultuk idejében, hogy bizony csak tövis nélkül van, hiszen a rózsának tüskéje van, s az nem ugyanaz.

Sajnos manapság a rózsa hallatán inkább Rózsára asszociálunk, s nem túl jó kedvvel!
Ajánlom figyelmetekbe Zoli barátom glosszáját, mely remek példa arra, hogy lassan olyan embereknek is "elgurul a gyógyszerük" akiket látszólag közvetlenül nem is érintenek pl. az oktatásügy dolgai...

Mert a mi(?) Rózsánk igencsak tüskés, és nyomasztó, meggondolatlan, buta kijelentéseivel...

Hja, s hogy el ne felejtsem: az én gyerekeim is szépek és okosak, s rendkívül sokat mozognak, sportolnak! S bár csak egyiküket érintik Rózsánk botorságai, mindkettőjüket idegesíti. Mint engem is...

Köszönöm...

Dömötör Réka, 2013.02.02 21:10

Köszi... :)
Szólj, ha bocsánatot kért, bár egy kis lúdtalpam volt gyerekkoromban... :)

Re: Köszönöm...

apa, 2013.02.04 14:04

Ugye, azért hamarabb is beszélünk, mint ahogy ez megtörténik? :-)
Lúdtalpad pedig nem volt, ezt csak az iskolában Rózsa néni mondta Rád, mert nem vittél krétát az órájára!

Miskolc

Mogyorós Zoltán, 2013.01.31 19:13

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Mélységesen egyetértek Dömötör Zoltán és az általa megfogalmazott írásával. Talán más szavakkal,de ez fogalmazódott meg bennem is!